Czigány György: A remény antifónái


    1.
Első emlékeim nincsenek.
A többi mind megfejtésre vár.
Az elmúlt élet s minden idők
együtt hömpölyögnek, itt folynak
már mindig halálom medrében.

    2.
Mind jövőbe hátrál, ki a sorból ki nem állhat.
Létünk lett a megsemmisülés misztériuma.
És halálunk a történetté fölszentelt élet.
Tenyészet nélküli tény. Ahogy gyümölcsfák égnek.
Mint a kék és még kékebb füstbe bámuló állat
szimatra merevült, részvétlen s hű tekintete.

    3.
Borzalomra nyílt szemként
a Nincs tekintete

Pattan a pillanat s még
elér szurony-hegye

Lyukakat üt az űrben
gyűszűnyi végtelen

Létben a lét hiánya
már döfködi szívem

Vér és víz vacogásban
ez ama nyár heve

Nem tudlak elkísérni
az iskolába se

Nem tudlak elkísérni
jövendő napokig

Ami van nélkülem van
a sírkő megkopik

Eljő az ő országa
tárgyak képzete

Hol a bordák és drótok
rezgése egy zene

Világosság a nézés
nyílik szájként a zár

A ketrecekre átcsap
kalitkám is madár

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo