Kinézel reggel az ablakodon,
könnycsepp gördül le  arcodon.
Nézed a várost, az útporát,
várod végre eljöjjön a lány.

Madarak szállnak az égben fenn,
nézed a várost, hogy ébred fel.
Villamos rohan a síneken,
várod ma is, hogy jöjjön el.

Szél viszi messzire könnyeidet,
szívedben fáj most szerelmed.
Egy kép a falon, ahol rád mosolyog,
szemében a tűz, fényként rád ragyog.

Szél viszi el messzire könnyeidet,
madarak szárnyán emlékeidet.
Hiába nézed a várost, az út porát,
nem látsz mást csak sötét homályt.

Látod mosolyogni szerelmed egy képen,
látod szemét, ahogy úszik a fényben.
Elfújja a szél emlékeidet,
elnyeli a város pora sóskönnyeidet.