Rozványi Vilmos: Örök Rithmus
Hívtad anyagnak, erőnek, világnak,
Asszonynak, pénznek, mert bús méheiben
Ezek mindnyájan Őt hordják királynak...
És Néki mégis csak egy neve van: Isten.
Ha belenéztél; bús magaddá vélted,
Igy merészkedtél a Vele való harcig,
De így tudtad meg, hogy minden emberélet
Az Ő álma s Ő tebenned is alszik.
Im sorsod egyszerű képe. Gyermek mókáz
A tükör előtt nyöszörögve, kacagva.
Pojácát, hőst, ördögöt, angyalt próbálsz
S a Szent Tükör ezt mind magába fogadja.
Magadnak szól Neki szóló szerelmed.
Örök titok. Eszed hiába harcol.
Halálod percén Ő fölébred benned,
Te pedig Benne csöndesen elalszol.
Ember és Isten kölcsönös nagy álmok,
A végtelenség legszebb dalai;
Az Örök Rithmus őrzi a világot,
Hogy ébren legyen mindig valaki.
