Rakovszky József: Kard és lánc


- Hozzád kiáltok szent Szabadság
oh minden élet Istene,
ki dalnokodnak zengő hangját
szelekkel küldöd messzire,
pusztákra, bércek homlokára,
hol lényegednek nincs határa!

Az óceánok végtelenjén
hasítson át meg át a szó,
hogy természetnek ősi rendjén
csorba esett, irtóztató!
Bíborba öltözött a sátán
s bilincset oszt a Duna táján.

- Elhagytál minket, szent Szabadság,
habár piros zászlód lobog!
Nem hintik itt a béke magvát
a győztes szovjet csillagok!
Elorzá gyilkos becstelenség
mindazt, mi volt a jel s a szentség.

Melyekre egykor esküvének
a harcolóknak ezrei,
e szolga kor, mint bálványképet
a nyílt piacon rettegi.
Új isteneknek térdet is hajt,
gyáván lenyelve könnyet és jajt.

- Hol vagy hát kard, ki annyi vészben
oltalmazád a nép ügyét,
s a forradalmak szent tüzében
keresztül szabtad azt, ki vét?!
Szabadságvágyás ős acélja
hol vagy? Felelj hát mér vagy néma?

Talán elért a szolgabánat
téged, ki oly szabad valál,
miként csak az, ki véled támadt
s mit véled osztott; a halált!
Hol vagy hát kard? Szívembe’ rémség.
Hallgatsz, mint síri vak setétség!

Nagyobb seb az, mit ejtni tudnál,
ha hűtlen vagy s rozsda mar,
s népemmel együtt mélybe hulltál.
Oh, nem késő még, jer hamar!
A Negyvennyolcas Ifjúságot
meglásd, hogy köztünk megtalálod!

- Felelj acél, amíg kiáltok,
szólalj meg, bármi van veled!
Értsd hát, hogy vendégként az átkok
mint vízkő, ránk telepszenek!
S a maszlag, mely csak jót igért,
megrontott annyi honfi-vért.

Erőszak itt az élet láza,
mely most népem testében ég.
Idegen ügynök úr hazámba’,
folyton dicsérjük „jó szívé”-t,
hogy minden kincsünk annak adja,
ki szolgaságunk legfőbb atyja.

Sebaj, csak kedvem el ne égne,
míg meglelem az ős-acélt!
- Imhol vagyok! – szólalt meg végre.
S a régi jószág így beszélt:
- Panaszra nyílik most az ajkam.
Betelt a szörnyű végzet rajtam.

Nos halld meg gyászos muzsikámat,
csengése más, mint egykoron!
Inkább mardosna rozsda, bánat,
mint kardot egy évszázadon,
csak ne idézted volna lényem
népednek fájó szégyenében!

- Oh lásd meg hát, ha így kívántad,
hadd ejtsek rajtad mély sebet!
A hitvány szolgahad, gyalázat,
belőlem béklyót készített.
S kiknek kezében villám voltam,
bilincsük lettem megcsúfoltan!

És lánccsörgés tovább a hangja,
erős, vagy olykor elhaló,
ahogy a könnyes éjt hazámba’
átsírja kilenc millió.
De álmodunk az új kovácsról,
ki bilincsből kardot kovácsol!


/Pilis, 1952.március 16./

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 marcius 20 puski sandor 1 Rátkai 03 21 drvargatibor drvargaeger l dinnyes NÉE Program 2019 2019tavaszESZTERGOM Mátyás király szine 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 versmaraton jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf