Rakovszky József: Kard és lánc


- Hozzád kiáltok szent Szabadság
oh minden élet Istene,
ki dalnokodnak zengő hangját
szelekkel küldöd messzire,
pusztákra, bércek homlokára,
hol lényegednek nincs határa!

Az óceánok végtelenjén
hasítson át meg át a szó,
hogy természetnek ősi rendjén
csorba esett, irtóztató!
Bíborba öltözött a sátán
s bilincset oszt a Duna táján.

- Elhagytál minket, szent Szabadság,
habár piros zászlód lobog!
Nem hintik itt a béke magvát
a győztes szovjet csillagok!
Elorzá gyilkos becstelenség
mindazt, mi volt a jel s a szentség.

Melyekre egykor esküvének
a harcolóknak ezrei,
e szolga kor, mint bálványképet
a nyílt piacon rettegi.
Új isteneknek térdet is hajt,
gyáván lenyelve könnyet és jajt.

- Hol vagy hát kard, ki annyi vészben
oltalmazád a nép ügyét,
s a forradalmak szent tüzében
keresztül szabtad azt, ki vét?!
Szabadságvágyás ős acélja
hol vagy? Felelj hát mér vagy néma?

Talán elért a szolgabánat
téged, ki oly szabad valál,
miként csak az, ki véled támadt
s mit véled osztott; a halált!
Hol vagy hát kard? Szívembe’ rémség.
Hallgatsz, mint síri vak setétség!

Nagyobb seb az, mit ejtni tudnál,
ha hűtlen vagy s rozsda mar,
s népemmel együtt mélybe hulltál.
Oh, nem késő még, jer hamar!
A Negyvennyolcas Ifjúságot
meglásd, hogy köztünk megtalálod!

- Felelj acél, amíg kiáltok,
szólalj meg, bármi van veled!
Értsd hát, hogy vendégként az átkok
mint vízkő, ránk telepszenek!
S a maszlag, mely csak jót igért,
megrontott annyi honfi-vért.

Erőszak itt az élet láza,
mely most népem testében ég.
Idegen ügynök úr hazámba’,
folyton dicsérjük „jó szívé”-t,
hogy minden kincsünk annak adja,
ki szolgaságunk legfőbb atyja.

Sebaj, csak kedvem el ne égne,
míg meglelem az ős-acélt!
- Imhol vagyok! – szólalt meg végre.
S a régi jószág így beszélt:
- Panaszra nyílik most az ajkam.
Betelt a szörnyű végzet rajtam.

Nos halld meg gyászos muzsikámat,
csengése más, mint egykoron!
Inkább mardosna rozsda, bánat,
mint kardot egy évszázadon,
csak ne idézted volna lényem
népednek fájó szégyenében!

- Oh lásd meg hát, ha így kívántad,
hadd ejtsek rajtad mély sebet!
A hitvány szolgahad, gyalázat,
belőlem béklyót készített.
S kiknek kezében villám voltam,
bilincsük lettem megcsúfoltan!

És lánccsörgés tovább a hangja,
erős, vagy olykor elhaló,
ahogy a könnyes éjt hazámba’
átsírja kilenc millió.
De álmodunk az új kovácsról,
ki bilincsből kardot kovácsol!


/Pilis, 1952.március 16./

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf