Sajó Sándor: Így ballagok a magyar úton...
Szívemben fásult fájdalom,
Nyűtt, rossz gallér a vállamon,
Tört rézfokos a jobb kezemben –
Így ballagok a magyar úton,
S már könny sincs száraz két szememben.
Előttem sivatag homok,
Mögöttem üszkös, bús romok,
Vad szél süvölt a pusztaságon –
Így ballagok a magyar úton,
Cipelve terhes árvaságom.
Én magyar úton ballagok,
Rám nem ragyognak csillagok,
Rám héja les és varjú károg –
Így ballagok a magyar úton,
És az se lesz baj, ha megállok.
Már meg is állok hamarost,
Már eldobom a tört fokost,
Már hívogat a parti árok –
Valahol szépen belefekszem,
S szép halkan jó'jtszakát kívánok…
Nyűtt, rossz gallér a vállamon,
Tört rézfokos a jobb kezemben –
Így ballagok a magyar úton,
S már könny sincs száraz két szememben.
Előttem sivatag homok,
Mögöttem üszkös, bús romok,
Vad szél süvölt a pusztaságon –
Így ballagok a magyar úton,
Cipelve terhes árvaságom.
Én magyar úton ballagok,
Rám nem ragyognak csillagok,
Rám héja les és varjú károg –
Így ballagok a magyar úton,
És az se lesz baj, ha megállok.
Már meg is állok hamarost,
Már eldobom a tört fokost,
Már hívogat a parti árok –
Valahol szépen belefekszem,
S szép halkan jó'jtszakát kívánok…
/1930/