Csak nyelvünkkel pattogtatjuk...


Csak nyelvünkkel pattogtatjuk:
Vagyon Isten, azt kiáltjuk,
Hogy megítél, azt is tudjuk,
Hogy megbüntet, azt is valljuk.

De azonban sült pogánnál
Mind töröknél s mind tatárnál
Gonoszb magyar Beliálnál,*
Minden erdei oláhnál.

Mert nem nézi iát-fiát,
Attyát, annyát, rokonságát,
Öli, vágja attyafiát,
Nem kímélli szép hazáját.

Csak kaphasson, kész mindenre,
Csigázásra, öldözésra,
Szűzek, vének vesztésére,
Város, falu égetésre.

Az ő hiti tarka-barka,
Mint párducnak az ő nyaka,
Változtatja nyaratszaka
Hitit, mert fél télétszaka.

Handa-banda ő Credo-ja,
Hozza-hozza Miatyánkja,
Vedd el-vedd el praeceptomja,**
Üsd-vágd salutatioja.

*Beliál: a pártütés gonosz szelleme /héber/.
** Praecepum: elv /latin/.  
 




Ismeretlen szerző műve, valószínűleg az XVII. század kezdete, az. örök magyar önkritika.
 Fönnmaradt Pápai János jezsuita szerzetes latin teológiai kéziratának magyar előszavában, 1607-8.
Lehet, hogy Pápai páter a keserű szatíra költője.

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo