Mécs László: Cirenei Simon lázadása



A paraszt és a gyermek ősi ösztön-
világát élem: földet, fodormentát
becézek, szívem-lelkem megfürösztöm
friss hitregékben, lepkék és legendák
lebegnek körül, mint szenteket a múltban,
míg hazafelé ballagok gyanútlan.

És golgotákba botlik lábam egyre.
A Sors sötét kígyó-ostort suhogtat,
valakit vánszorogva hajt a hegyre,
valaki rámnéz a vér-patakoknak
rácsából meggyalázott emberarccal,
míg a kövön keresztje árkot karcol.

Valaki kér, mint víz-sodort fatönköt
a fuldokló, szamár szívem elárul,
mint kém a várat. Borzongok, dühöngök,
de embertársam szólni kezd bajárúl,
s a bizalom borzalmas pillanatja
keresztjét hirtelen vállamra rakja.

Némán kísérem, csak fogam csikordul
a dühtől, folyton alkalomra lesve,
hogy ledobhassam terhét. Lassan zordul
néző szemem enyhült testvériesre,
s végül véres nyomában fütyürészek,
mint az, ki már húsvét borától részeg.

Az élet egyre mordabb, egyre többen
járnak sorsuk kemény kálváriáin,
az Ábeleknek népe egyre csökken,
a jóság, fény fogy, egyre több a Káin,
kálváriázók jönnek egyre szembe,
s bejajgatják keresztjük életembe.

Bujkálok és lázongok: mit se használ.
Az életemből nem tudok kimenni,
megállok újra minden kis panasznál,
és újrakezdem. A jutalmam ennyi:
így elfelejtem a saját keresztem,
s hogy alkonyulok, árvulok, öregszem.

Királyhelmec, 1941 július


/Az Aranygyapjú c. kötetből – 1987/

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf