Lappangva kérődzöm szavakon.
Eltorzított, igaztalan szíveken.
Mivé fajultunk? És ki nem mondhatom.
Valaki mimóza lelkét még feldúlom –

Az öntömjénező felfújt hólyagok
sokadalma meghozza gyümölcsét -
az ország alma, egyben egyhatalma
szépen átalussza az igazak reményét.

Hadd rágjon engem belül a kor, most
az ártatlanokon a sor. Nem látod?
Ez az éra a kimondatlanért is korhol.
S csak látomás a Nagy Testvér „áldás”.

Keresztvíz alatt esküdtem fel
mindenki keresztjeként mindenik
egyednek, hogy ez az Igaz Való!
És Ti nem nekem hittetek -

Még nem jött el a számadás...