Tuboly Erzsébet: Téli andalodás


Óh te komor fagyasztó tél, nékem milyen nagy kárt tettél;
Virágimat elvetted, velek kedvemet is elenyésztetted,

Velek elenyésztetted.

A te hideg lehelleted, kegyetlen cselekedeted,
Florának is bút okozott, virágitól már ő is elbúcsúzott,

Már ő is elbúcsúzott.

E kedvetlen búcsúvétel, s ez a hosszú külön létel;
Óh mint elszomorítja: magát csak az elmúlttal vigasztalja,

Elmúlttal vigasztalja,

Mindenről elfelejtkezik, hogyha visszaemlékezik,
Azon boldog időkre, a virágok, a virágok bájoló szépségére,

Bájoló szépségére.

Mikor köztök sétálgatott; szabad kényén danolgatott;
Mennyei boldogságot, képzelt magának halhatatlanságot,

Képzelt magának halhatatlanságot.

Midőn a sétálás közben, elfáradt az énkelésben,
Morfeus mákolaját hintette rá az álomnak balzsamját,

Az álomnak balzsamját.

Ily szépen folydogálának, boldog napjai Florának,
De mely hamar elmúltak, virágjai mind a Stikszbe hullottak,

Mind a Stikszbe hullottak.

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf