Néztem az Isten mély egét,
egy csillag éppen leesett.
Fordult a szerencsekerék,
és egy baráttal kevesebb!
Koldusnak koldus a barátja,
a rongyosok mind szabadok.
Hulló csillag fénylő nyomába’
kergén sohase vágtatok!

S az elfelejtett megmarad,
ha koldus is, ha rongyos is.
Nem győz felette pillanat,
mely álnok fényű és hamis!
Nincs részeg mámor, mely szívét
megtudná mélyen rontani!
S hulló csillagról énekét
fájó kebellel ontja ki.