Valami köd és csönd
ült a tájon
s hajnali dér remegett az ágon
úgy jöttem el újra hogy szóljak
 hóhérja legyek a malteros bakónak
ki megölte eddig minden álmunk
amíg az ígért Messiásra vártunk
dermedten bűnbe fagyasztott gyászban
mégis az örömhírt hozók igazában
hogy kimondjam kiáltsam:
Gyalázat!
követeljem vissza felnégyelt hazámat
mert mostohák gyötörnek
aláznak csigáznak
torzképet mutatva fel a világnak
rabságban sorvasztják népem
az nem lehet hogy itt elenyésszen
mert tudd meg ó világ a titkot:
a jövendő fordulhat itt most
s ha elbukna nemzetünk végleg
akkor kezdődik el
a végítélet !