s hazájának híve rendületlenül,
minden szép szava álmot, vágyat dalolt
s az égben valaki most is hegedül.
 
Mint bölcs idő, mely mindig igazat szül,
 úgy él versében a múlt, jelen, jövő,
a hit, szeretet, akarat egybegyűl
s lesz belőle törhetetlen sziklakő.
 
Szózatos gondolata vihart kavar,
amely zúg:„Bölcsőm is, hanton is, magyar!”
S látom a hazát s ősz Peterdi házát,

a könyvtárszobát, Árpád kacagányát,
nélküle nem lenne irodalmi táj,
áldjon az Isten, Vörösmarty Mihály!