Rakovszky József: Krisztus áll a kapuk előtt



Büszke várban lakik a zsarnok.
Hej, nyegle fal! Hej, hét torony!
Kívül aranyló napsugár;
belül halott a holtakon.
Vadul mulat a vár ura,
körötte lebzsel tarka nép.
Nagy bűnöket takar a fal,
mégis meglátta mind az ég!

Száz szobában ragyog a pompa.
Hej szörnyű szív! Hej furcsa gőg!
S a pince mélyén foglyok sírnak:
- Oh igaz Isten, verd meg őt!
Szakadjon rá a mennyezet,
ki gyatra nép közt vigadoz,
míg itt a mélyben nincs napunk,
és szívünk, lelkünk rothadoz!

A sok keserv egekbe szárnyal.
Hiába börtön, pince, rács,
hiába foglár és vasajtó,
ha célba ér a jajgatás!
Hiába kényszer és rideg zár,
víz és kenyér hiába, ó,
ha egyszer végre útnak indul
a láthatatlan alkotó!

Büszke várban a büszke zsarnok
sej-haj, csak tovább mulatoz,
míg a pincei bús morajlás
Már a dobhártyánkban motoz!
- No csak lakájok, rajta, rajta! -
süvít a zsarnok égtelen’.
- Talán csak korbács még akad, hogy
ott lenn a mélyben csend legyen!?

Korbács, szitok, szenny és gyalázat…
Hej büszke vár, hej hét torony!
Mi lesz, ha felnyög majd a vén föld,
mi lesz veled, bősz zsarnokom?
Mi lesz veled, te dölyfös ember,
ki vérem iszod odafenn,
míg én mocsokban, sírban, könnyben
a mélység átkát pengetem?

Keresztül látok kínon, poklon,
köröttem elhullt csontokon.
Kihuny a nap a messze égen,
halál suhog az alkonyon.
- No csak lakájok, rajta, rajta,
hát bántsatok csak, verjetek!
Száz éhesek, száz nyomorultak,
ti meg pihenni térjetek!

Büszke várban vigad a zsarnok,
utolsó borát issza már.
Vesztét érzi a hűs italban.
Kívül csapong a vészmadár.
Tüzet hozott a titkos égből,
suhog a szárny, a tűz hevül.
Mulatnak már a kínzott lelkek.
A csend elül, a fény repül.

S a tűz lehull, és lángok nyúlnak
a gyémántcsillagok felé.
A zsarnoknak nincs kedve mára,
nyugtát semerre nem lelé.
- Új nőt talán? – szól egy lakáj most,
de ura halk, mint a halál.
Ám ebbe percben jő egy szolga:
- Uram, a vár nagy lángban áll!

A zsarnok sápad, s megvonaglik,
aztán felordít: - Itt a vég!
Ragadjon vödröt, tömlőt, kannát
azonnal most a szolganép! -
Recseg-ropog már száz gerenda.
Zúdul a víz és fojt a füst,
de lángtengernek bősz hatalma
egyre nagyobb lesz mindenütt.

Égő várban remeg a zsarnok.
Hej büszke vár! Hej hét torony!
Kívül huhog a vészmadár,
Belül halott a holtakon.
Nincs már kiút, nincs már menekvés!
A vég kiszí most vért s velőt.
Ítél az Isten szent haraggal.
Krisztus áll a kapuk előtt!

Bezárt kapuk sarkig kinyílnak,
kicsap rajtuk a füst, a láng.
Égő hajjal futkos a zsarnok,
akit egy omlás tűzbe ránt.
S lent a mélyben meghaltam én is.
Elhullt vélem száz nyomorult.
A vész öröm volt, mert vigadtunk,
hogy zsarnokunk a tűzbe hullt.

Ítél az Isten, álljunk sorba,
egy sorba álljunk mindannyin,
a zsarnok is, a nyomorult is,
a vígság épp úgy, mint a kín!
Ítél az Isten! Más világ ez.
Más itt a mérték, más a jog.
Másképp ragyognak már a holtnak
a titkos, égi csillagok!

Örök kapuk sarkig kinyílnak;
ki jobbra tart, ki balra tér.
Mindenkit úgy mér itt a mérleg,
amennyit nyom, amennyit ér!
Nem nézik itt a rangot, kincset,
mint ama roppant tűz előtt!
Örök trónján ítél az Isten.
Krisztus áll a kapuk előtt!


/Budapest, 1949. II. 21./

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf