Arany-Tóth Katalin: Ma éjjel...
Ma éjjel kitárta ablakát egy álom:
keringve szálldogált a sötét égen át,
majd megpihent a vágyak csöndes rejtekében,
s ölébe vette lágyan szívem zsarnokát.
Bennem még bőszen dúlt a múlt vad haragja:
– mint törvénynek be nem tartott akaratja –
romboltam hitet, szerelmet, Sorsot tagadva
– láncra verve vártam a béke hű szavát.
Ma éjjel ráhullott lelkemre egy álom,
elcsendesítve dühös dacom vad szelét;
(régóta tart már, hogy a magány útját járom,
s hagyom, hogy életem a bánat tépje szét.)
Ma ölében ringatott egy édes álom
s kérdő sóhajomra hajlott egy felelet:
„Könnyekbe bújva ne várj soha kacagásra!
Ölelni Fényt, csak szabad lélekkel lehet.”
/2006/
