Kerényi Grácia: Pünkösd

Uram, ki tűzzé változott galambot
küldöttél nekünk e napon:
ismered a szívünket.
Tudod, mi kell:
elkárhozás vagy mennybemenetel.

Te égtél bennem minden szerelemben
Te forrtál borrá méztiszta tejemben
Te nem hagytad, hogy magam félig-adva
szorítsak kontyot a hajamra

Te küldtél vadgalambot ablakomra
nyíló virágot a csipkebokorra

Te vezettél a Semmi partjaira
hol minden visszájára fordult, mint szélben
      a nyárfalevél
hogy meglássam: milyen fehér az alja

Mikor elindultam: ember voltam ösztönösen
s ma már tudom: nem vívják ki az embert
            egy élet könnyei sem

talán halálos ágyunkon jutunk el odáig
a szemfedővel betakarózva állig
hogy lássuk: érdemes volt, hogy a vér
hogy megtöretett testünk mindennapi kenyér

mert nem az tesz emberré, hogy örülünk,
     de az sem, ami fáj
csak egy élettel kiérdemelt halál

1956. április 17.