Tollas Tibor: Westerlandi halászok

Üzenet a szétszóródott magyaroknak

A ködbe fúlt harangok súlyos gyásza
Csak búcsúztat testvér, de nem temet.
Messzi utadat Westerland vigyázza,
Egy-egy darabka otthon minden bárka,
S körül örvénylő tengerek.

Ha sós viharban pálmás partok hívnak,
Kísérjenek a kopár szirtfalak.
– Két óceán közt fogyó kis sziget –
Biztos horgonyként kösse meg szíved,
Ha süllyednél se hagyd magad!

Westerland küldött idegen vizekre,
Hogy visszatérjél zsákmánnyal teli.
Mert szikláinkon kenyér sem terem,
Vess hát magot a zúgó tengeren,
Melynek hátát ma csónakod szeli.

Tartsuk a hálót, társak, láthatatlan,
Így fogjuk egymás gyöngülő kezét.
S kékülő szájjal, éhen, félhalottan
Gyűl már a kincsünk ezüstös szavakban
S küldjük keletre, hazám, tefeléd.