Keresztury Dezső: Hat tétel a nyelvről

Első tétel / Világok


Minden összefonódás szétesés is: vonz, taszít
a Mindenség; ami részein megesik: szabályok véletlen
találkozása; senki se kérdi jó-e, rossz-e, mirevaló;
törvényük teljesítik erői, nyomuknál fontosabb
következményük. De más történik a Föld hártyányi héján?
Itt minden jelt ad: fut, nyí, harap az állat,
a növény bókol, csattog szelekben, esőkben;
ormok köszönthetik egymást; másként, de a hangya,
a méh is, tenger halai, moszatok, lángok, elemi
részecskék. Más ez, vagy zenénk a szférákéba vegyül?


Egyszerre született hang és mozdulat, sok hívó,
óvó jel: az ösztön, ész, félelem, összetartozás
reflexei. Csodálkozunk valamin, tapasztalunk, utat
választunk; talán felismerjük mi mit jelent;
eszünkbejut egy más, szerelem, társadalom;
szövetségekre lépünk s tesszük, amit lehet.
Ezért hisszük, felnőtt az ember új világa; hagyomány
folytatódik: ez súgja, őrzi, gazdagítja, amit kutatva
kivívunk s magunk képére teremtünk, hogy méltón
szolgájuk terveinket és kényszereinket, a jövőt.


A mi külön világunk épül így? De hiszen idő, tér
erő, anyag csak feltevés, akár a túlvilág;
képleteink elavulnak, törvényeink csak az együttélés
változó szabályai, szavaink elvásnak, nyelveink
átalakulnak. Minden áthatol mindenen: tengerek,
tűzhányók mélységéből, űri sugárviharokból,
parány-tenyészetekből feltör, lecsap, rég feledett
múlt avarjából, jövendők sejtelméből kihangzik
egy-egy váratlan üzenet; súgják, formálják, mérgezik,
fényesítik napjainkat. – Így kell velük élnünk.



Második tétel / Jelek


Itt minden mindennek jelt ad:
az éjnek a lement nap,
munkálkodónak az ébredés,
ölni-dühödteknek a kés,
gondról, örömről szól a száj,
jajjal kiált jelet, ami fáj.
Jelek hatalmassága
láng nélkül is égő fáklya,
fékezhetetlen halmazat –
s általa él, mi megmarad.


A lét pusztíthatatlan,
nem semmisül meg abban,
ha robban túlsürűlve
 s szétfreccsen a táguló űrbe,
mert gyorsuló változásban
is egy a világ magával.
Bár nem akarja, jelt hagy,
s ha érted, kiszemelt vagy,
hogy szívós kitartással
ne állj meg a nyomozásban.


A jel csak annak él, ki
mondandóját megérti,
megsejti vagy bogozza,
múltat, jövőt bogozva.
Varázskő, tabu, mágikus:
hogy megkössön, hogy messzi fuss,
örömöt, bánatot mutat,
égbe, pokolra nyit utat,
kristályos, hűséges, álnok:
tündér vagy boszorka álmod.



Harmadik tétel / Jelenések


Egykor királyné volt az Asszony
     s Úr csak a király fia;
az Asszony, hogy kígyót taposson,
     Úr, csillagkép a Bika.


Név, jel maradt, de ha szól, amit mond,
     figyelsz bár, verembe csal.
Ama ködoszlop talán a fix pont,
     vagy a Nap, a Szűz, a Hal?


A történelem mindent elnyű
     vagy visszájára tép:
Igazság, Törvény hány értelmű,
     hány színű az Isten, a Nép?


Hogy mit jelenthet ez is meg más is
     eldöntik a viszonyok:
a képzetkapcsolás, a frázis
     kaméleon-titok.


Képzelet, valóság, szerelem: szó, szó,
     üdvözülés, pokol,
erény, tudás facsarható jó,
     vagy máglyán haldokol.


A forrás kristálytisztasága
     azért az, mert a sűrű
mélységek szövevény-szitája
     szennyeit kiszűri.


Sose fogjuk hát megtalálni
     a jelek végső szavát,
hogy Úr-e igazán a királyfi
     s királynék-e az Anyák?



Negyedik tétel / Szavak


Hangok gyülevész csoportja,
mi rendezi őket sorba?
Változik bár, el nem vész,
kép volt s már csak jelentés,
művünk vagy örökségünk,
elsüllyedt s újra elétünt.
Mit foghatsz be a szóval,
mit szelekbe szór a szótlan
nagy éj, a kezdet-előtti,
mely az ősforrásokat őrzi?


Sodorják, súgják hangod
sikolyok, dallamok, lantok;
iszap, aranypor villan,
érc-fény, elillan s itt van;
sűrű fű pusztulva sarjad,
virágzó láp, üde parlag
hallgatva ég, ha az ember
naív-ravasz értelemmel
úgy véli, szavakba fogta, –
mint Mózes csipkebokra.



Ötödik tétel / Nyelvek


Ha ábrázolod: hatalmat nyersz rajta, így
tudta vadász, szerelmes, javas; a név is
varázserőt ad, mert új kapcsolatba fűzi
a dolgokat; a nyelv szűrő, megőrző-pusztító
alakzatai az értelem rendjével rendezik el
a világ szövevényét, vagy rendezik át
a magunk szövevényei szerint; mert tiszta fény
az ész, de tettei szörnyetegebbek az ösztönökéinél;
az értelem csoda, de vigyen bár a kozmosz, az atomvilág
titkaihoz, útját a lélek súgja. S ugyan jó-e az út?


Az emberé a beszéd, a tagolt hang, a nyelv,
mert benne, általa több aki szól egymagánál,
ösztön, ész, lélek sarjadó-nevelő-megrontó alkotása,
sokaság összefogója korok, földek határain át.
Az emberé az írás: foszlékony szájhagyománynál
jobban őrzi a szót, véssék bár agyagba, sírkövekre,
fessék falakra, pergamenre; elássa talán
az idő, de újra szól, ha titkát meglelik.
Az alfa s omega tartalmasabb mint két betű,
s képleteink is túlmutatnak jeleinken.


A növő világgal együtt nő, amit megőrzünk;
kővéset, hártyairtás után nyomtatott könyvek gyűlnek
a könyvtárakba; elpusztultak s újraszülettek díszesen
vagy olcsón: értelem, átok, erőszak, okosság,
szépség, ördögi praktika, magány és együttérzés
edényei. Minden nemzedék hozzáteszi a magáét,
növekszik parttalan, ömlik adat, alkotás, eredmény.
Ki helyezi el s hol? KI tekinti át káoszát?
Mikrokárd? Komputer? A gépek eszközeink csak; –
de adhat-e s milyen rendet, célt az egésznek az ember?



Hatodik tétel / Könyvek


Hordja temetni halottait; azt, ami több a halottnál,
     könyvek lapjaira írja az emberiség.
Tűzre vetik s fénylőbben kel ki megint a parázsból,
     az lobog, ég, ami csak tűzrevaló papiros.
Öntudatát, létét, álmát értelmezi bennük:
     arcát s álarcát őrzi, cseréli a nép.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf