Döbrentei Kornél: Állapothatározó

Csak úgy nem élne, ahogy a csiga benyálazza a percet,
émelyítőn fényesnyomdokú türelem – a csusszanásnyi táv:
végítéleti, kurta etalon a sorsoddal zsúfolt
terrárium-térben; megtorpanva messze érni, mint a meggy
elevenszülő burkában a mag, mely kiköpve, repeső
önívelés után, csontzsámolyként landol egy kátránykezelt
felkiáltójel oszlopa alatt: bitófában szálkát ne keress,
ott csak a szú nem otthontalan, giling, galang, lélekharang,
de nem, csak a délidő-tudat roppantja homlokodba
horgonyát, matt kongás a pudvás mellüregben, almaképzelgés
a szív, furkálják duzzadt kukackák fehér koszorúban,
majd elszélednek: gerezdekké oszoltatott morbid
fokhagymák, és a madártrillából behallszik valami
szomorún félrehangolt, fals szabadság: az ablakon át
az ég halovány hegyhát, keresztény-kulissza-kék, de iramlásos
vonulás a hullalilába, eredj, mászd meg, a férfiség
kitanulható sablon, ábrándosan talmi hősiesség a málhád,
s magzatvíz patakzik szemedből, kiárasztod cseppfolyós
anyád (mily hétköznapin cserélődik bennünk a tenger,
         A NAGYMAGASZTOS),
de az arca nem esik szét durva, istenhiányos likacsokra,
marad elévülhetetlen megnyilatkozású plakát a szeretet
árbocnyi hirdetőoszlopán, őszinteséged árnyalatos
bukósisakban gyakorol, s közben fröcsköl belőled
a gondolat-savó is, sorvasztó kutyahúgyként emésztve el
az akácok bravúrosan megcsomózott életfonalát,
virágzásuk tejúttá csillagzó csapolás, kísértő káprázat
a magány: vasöntős overállban nagydarab fehérizzás,
és nem enyészik hevült szádban a görögdinnye édes
jégzajlása, sem a gyerekkori zsíroskenyerek higgadt
ezüstje a paprikától élénk sebekkel, sem a hízókúrára
fogott halál, szüntelen szuszogása füledben visszahangzik
mintha lenne végtelen, alkotó versmoraj, kinézel,
az ablakkeretben csendéletté kimerevített valóság
hirtelen akciózni kezd: az utca expresszként belerohan
önmagába, tarkód mögött a csattanás, fémízű borzadály
csapódik beléd s mint a csőre töltött csend, most szemközt,
s kiüresedsz, mint egy kapitulációs pisztolytáska,
és akkor kitalálsz magadnak egy történelmi
teherautót, amely vastag-komoran, mintha vontatnának
ágyútalpon dísztetemet, áttűnik a konkrét semmibe,
színültig telve pirkadat-harsány malacokkal, de a szörnyű
sejtelemtől rózsaszínjük leáldozik, egymásban tocsognak,
a vágóhíd felől elakad a szél és rádomlik
védtelenséged univerzuma, nekitántorodsz
az ajtófélfának s dörzsölöd, reménytelen dörzsölöd bűntől
rühes, ártatlan hátadat, míg ki nem szakad a vallomás: röf, röf.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf