Jóna Dávid - Szentjánosi Csaba: Gazduram - áprilisban

Elkezdődtek a tavaszi kerti munkák, ahogy Gazdurammal ástunk az időben,
ezeket a lapokat találtuk meg a jövőben, ahogy sorról-sorra haladtunk..
 
apám ránc dohányos – szívott és morgott,
ha olajos a kezed - elkezd viszketni az orrod,
az elmaradtak súlyát hordod – nem várod a következőt,
megsárgult horgolt függöny az ablak előtt…
 
csöppnyi teraszon kifakult haragoszöld lepel
karamell karima - a kávéscsésze alja hagyott nyomot,
nyűgösen recseg a nádfonatú fotel,
(igaz, ennek köszönheti, hogy versben szerepel…)
lakkja repedt, párnája foszlik, kopott.
 
képeket rakosgatunk a lapra,
mint nyugdíjas autószerelő olajszagra
úgy éledünk,
mint mikor a kikötői árus hajót lát,
boldogság az, hogy együtt tévedünk…
 
mint két rövidlátó vadász az éjszakai lesen,
vadásztörténeteiket mesélik kényszeresen…
önmagunkon túlmutatót, tanúságost, zengőt
mint akiknek tele mindkét keze
homlokunkkal nyomjuk a csengőt…
Jóna Dávid 2012-02-26


Gazduram
 
Leestem a Holdról, most itt keresem
súlytalan állapotomat,
de kinőnek gyökér ujjaim, hogy kedvesem
derekába megkapaszkodjanak.
 
A világűr gladiátora voltam, most
lett belőlem munkanélküli bajnok,
hideg lábbal futok az ösvényen, mint a tél,
ahogy néznek a virágarcok.
 
Üstökös hajú herceg voltam, most
lettem árnyékszolga,
de szívem, szemem tavába,
a hűség könnyeit hordja.
 
Most már tudom, kicseréltek saját magammal,
hogy ne cserélhessenek el a bűnök,
de én farkas vagyok, aki a bennem
élő emberért üvöltök!
 
Szentjánosi Csaba 2012.02.26.
 
Gazduram
 
a hajnal a redőny fényreszelőjén át hatott,
elvégeztem néhány hasizomgyakorlatot
mire a nap végre talpra állt,
olyan egyszerű ez, s olyan komplikált…
 
meleg párnák közt álmot hagyni,
nehezen mozog az elmacskásodott hát,
messze akarsz nézni, de nem látsz ki reggel
a párás és maszatos vonatablakon át…
Jóna Dávid 2012.02.27
 
Gazduram
 
félig álomban-félig ébren,
hold- gyertyát tartok a menekülő télben,
 
a hőmérő üvegébe zárva a láz szelleme,
az eget átmelegíti homlokom,
     ahogy egybe ér vele.
 
asztalomon kezem: száraz fadarab,
fáradt szívemet csipkedik a madarak.
 
Gazduram, két felhő satujában napfejem,
mint a gekkó---égő bőrömet én is megeszem.
 
de a pohár körül, lassan eltűnnek
a bolygó-gyógyszerek,
lapot bontok... jönnek a tavaszi jó szelek.
 
Szentjánosi Csaba
2012.03.03.
 
Gazduram
 
lelkünk Istentől verseket kapott
ebből kevertünk életünknek hátteret,
a szív ujjongott és reszketett
ahogy szavakból tornyokat rakott
miközben elnyomta a napi csizmaszagot…
 
ki más a hibás, mint mi magunk,
de szent alapanyagunk oldószere a mának,
verseket állítunk falhoz, helyettünk – imának…
 
a többi nem érdekes, bizonytalan, vagy éppen vitás
pont annyira érdekel, mint a kreatinos hajhosszabbítás…
vagy hogy, hogyan kell házilag gumicukrot gyártani,
a tollat pedig vitriolos patkány epébe mártani,
vele ártani - ambiciózus önszorgalomból
mindegy hol, mikor és mit rombol…
 
minden nap felállok, de minden nap elbukom,
jó fej vagyok a facebook-on,
nappal megkeresem,  éjjel elverem egy online pókeren,
s a békességet áldozom, egy pixeles tankszimulátoron
áthozom  a zászlót, s a zárszót átkozom.
ha nem lehet valóság, akkor minek álmodom?
Jóna Dávid 2012-03-04
 
Gazduram
 
A gondolat:elmélet,
az írás: gyakorlat,
a halállal párbajozunk,
mindennap lenyeljük a kardokat.
 
Kezünk még nem reszket,
de világít szemünk meteoritja,
szívünk évezredeket ugrik át,
nincs még elhízva.
 
Mindennapi fröccsünk a vers,
egy hosszúlépésre éppen elég,
ahogy megfogjuk a haldokló-
kultúra reszkető kezét.
 
A Kárpát- medence pincéjében
még bor-vers: egy dolog,
kiszakadt lelkünket megstopozzák,
a ráncos Vénusok.
 
Szentjánosi Csaba
2012.03.04
 
Gazduram
 
szembenézni, nem elhajolni, bátran
okosan és borotváltan,
amikor értelme nincs és mégis,
a beomlott bányában ott maradtam én is…
 
a mérgező nevét említésre sem…
…méltatni, nem mélázni el egy üres család-neven,
térdelve egy elkopott imaszőnyegen…
 
de mi lesz a mérgezett kút vizével,
néha azt gondolom, hogy ki merem,
a heréd harapófogóban, most legyél barátom szenvtelen…
 
a társas magányban egymás halántékán nézzük a pumpáló ereket,
nem érezzük, de leírjuk, a legfontosabb mégis csak a szeretet…
 
kinek nagy az árnyéka…, azt elkerüli a valódi hit,
miközben maga előtt tolja kiváltságait
és fegyvert válogat,
a hatalom a lényeg neki, nem is az áldozat.
 
szelíd vizek hajósaként felmenthetném akár,
de egyre nagyobb a kár…,
s az egy gyékényen – árulónak…
a gőgjét nem töri meg a csend,
a félelmek
gyógyíthatatlan opportunizmusában
kialakul egy sajátságos rend.
Jóna Dávid 2012.03.08.
 
Gazduram
 
Szemelgetem versedet....néha,
mintha az ajtó és az ablak vitatkozna,
pedig csak a szél jár úgy,hogy
mindkettőjüket becsaphassa,
 
de ahogy az ablakon megcsillan a fény,
meglátja az ajtó rajta a napot,
s rájön (mint én), hogyha becsapom
magamat, akkor leszek becsapott.
 
Szemelgetem versedet.....látom, ahogy
a föld koponyájában, megmutatod a gondolatot,
hogy repülő fényeinknek az éj,
a holdban fészket rakott,
 
szeretem, ahogy leleplezed a szobát,
mégis a kulcsnak a kulcslyuk rését meghagyod,
hogyha valaki elfordítja a zárat- mint
Isten a földet- bekattanhat valami ott.
 
Szentjánosi Csaba
2012.03.11.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf