Ábrányi Emil: Hegyek, Isten hozzátok!

Isten hozzátok szép, erdős hegyek!
Már nemsokára én is elmegyek,
S többé viszont nem láttok!
Amíg ti rüggyel lesztek majd tele:
Hervadtan hullok pihenőmre le.
Hegyek, Isten hozzátok!

Más, fürge láb fog itt bolyongni majd,
Más hallgat füttyöt és patak-morajt,
Más szem fog nézni rátok;
Vidám nézésű, kedves, ifjú szem,
Mely nem tekint szét búsan, betegen…
Hegyek, Isten hozzátok!

Üdvözlitek még százszor a tavaszt,
És nem fogjátok észre venni azt,
Hogy engemet nem láttok!
Árasszon rátok fényt s borút az ég.
Viruljatok mások javára még!
Hegyek, Isten hozzátok!

Késmárk, 1900.