Gaál Áron: Mészely fája

Tegnap óta csak a lovakról álmodom
Ahogy nyerítenek a szőke szélben,
Ahogy patájuk alatt a föld duhog
És a Mészely fájánál balra kilépnek

Homlokukon a Vacsoracsillag
Vele indulnak és térnek meg megint
Ismert a mozdulat izmaikban,
Ahogy fordulnak „no-Jézus segíts!”

Tegnap óta csak a földől álmodom,
Ahogy kötésig gázolok a vetésben,
Ahogy tenyeremet hullámzó kalászokon
Simítom végig s arcomat az égben

Fürdetem és a búzaszál maga
Amikor letépem, mint a régi esteken
A Templom téren volt a lányok illata
Az elmúlt-múlt emléke fecereg

Bennem, ahogy végigjárom a halmokat,
Ahol jelenünk fogant a forró éjben,
Lehet álmodom csak az akácokat,
A kereszteket a mezsgyeszélen,

A csikómasinát a szűk konyhában
A szuvas ágy fölött a Szenteket,
Hogy megosszátok a bort, a szót, a házat,
Hogy otthonról jövet, hozzátok hazamegyek.