Bágyoni Szabó István: Szétszedett ejtőernyő


avagy: a mondat zuhanása
/Nem ajánlom senkinek/
 
unom már azt hogy vége
hogy nincs tovább            hogy mit mivégre
szorít ki minden napból
a napbanézés - e ránk szakadt kór
unom hogy hosszú igen hosszú
valahány oda-út és vissza-bosszú
mindenik elénk tárult kicsikart határút
mindegy ha kis- ha nagyhatár
a jelző ellenedre jár...
és mosolya
titkaid megvámolja...
 
halálos       tudom        de minek
annyit skandálni a semminek
hogy nincs tovább hogy mit mivégre
csap ki a vér a forgó égre
hogy szorítni kéne           mert megy szét
az örvénylő Kárpát-medencét
 
pedig bordádba mélyülnek az ujjak
a láncszemek homlokodba vakulnak
és belédhunynak a kristályok
és megannyi kifakadt tályog
minden elsodort iskolapad -
 
unom már azt hogy unom
mit kéne megtanulnom
s viselnem        mint a barmok
szegyükön azt a farkaskarmot
s hogy szögeken kellene hálnom
ha ott születtem
           és meghálálnom
kellene minden tettet
mit - ellenemre is - érettem tettek
közeliek         s jó távoliak -
mert... egyébként megtépett gyanús páva
tetemeként hullok Európára
ugyebár
BEcsapódnék            s nem KI az égre
és nem sejthetném: mit mivégre...
s miért zsugorodik a láthatár
bár a zuhanó lát ha kell
és oda hull ahol a kő
már megpihent és rettentő
hullását ÁLLVA méri be
mélyülvén önnön véribe'
hogy reggel újra kezdje -
 
unom már hogyne unnám
a figyelmességet           miszerint urnám
lehet majdan a bátor-
talan rugaszkodás a Házsongárdtól
s a küszöbtől             ki egy jó szóért
átbuktat vértanút s át hóhért
kopott gerincén
             és ahogy félbetört lovat
a verseny meglovagolhat
és verhet amiként Isten verhet
csak
ha Sátán fogja nyerged
hevederét          és mélybe ránt és meg se gátol
hogy rád zúduljon             már-már önmagától
az elorzott föld - mely eltakar és ápol
 
unom már azt hogy hűség
tapadó lett a hűs ing
iszatag kentaurok
kötik köréd s mint hurok
szorítja vállad melled
hogy beljebb              egyre beljebb...
díszsírhelyet csak így kapsz -
így angyalodna el a sok kis ördög?
és akkor meg minek kitörnöd?
ugyebár...
 
hát türelem              türelem              türelem
a szélnek mondd hogy hű legyen
a víznek mohának levélnek
az anyatejnek a búzakenyérnek
a golyónak a késnek a dorongnak
a vérnek mondd a bomló napkorongnak
Istenünknek                 ki porzó úttal áldott
és mérte ránk országul a világot
hogy meg kéne pihenni már
hogy MEG KÉNE PIHENNI MÁR
a jelző ellenünkre jár...
az elmékbe pólyált alany
otthon van itt                de hontalan
szakadoznak a kötőszók...
a hevederek - a meghatározók
hogy majd - szétszedett ejtőernyő -
zuhanjon ránk a MONDAT
maradéka TÚLvilágunknak
 
/Budapest, 1990-1991/


szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf