Váci Mihály: Tavaszi szél a rügyekhez

Tavaszi vizek lehelete vagyok én,
     partok ínyének édes illata,
a frissen metszett szőlővenyigén
     kicsordult könnyek illant bánata.


Első füvek kardéle-zúgásából
     támadtam, s a földekre ballagó
ajkáról rebbentem fel, mint pacsira
     riad arrébb lovak lába alól.


Az ajtórések sípján muzsikáltam,
     sóhajtoztam hideg kéményeken.
Párnákba felszívódott zokogás van
     az én fuldokló ütemeimen.


Küszöbök aljáról tépődtem én fel,
     szűk kulcslyukakon szöktem át,
s tudom a késtfenők s az ablak-mélyben
     tűbe cérnát fűző nénék dalát.


Kelet felől sóhajtok egy országnyit,
     hol minden porszem ízét ismerem;
a hajszálgyökerek égő ajkáig
     csókol mélyre e bújtó szerelem.


A kemény rügyek bezárt kézfejére
     kérlelő Tavasz kézcsókját hozom:
– tenyerek a rügyek öklében,
     áldjátok meg a homlokom!

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf