Szabó Éva: Olvadás
Hófúvásokon botorkál a távol,
a fehér csöndbe hónaljig merül.
Eligazítja nagy, sugaras szárnyát
a téli nap, s az egyik dombra ül.
Tollászkodik. Óriási fények
hullanak fölöttem villogva, puhán,
míg a gyanútlan völgy nyakába zúdul
kék robajjal az olvadt délután.