Pethő László Árpád: Tavaszodván
Látszatra szépül –
döng az ég még fejeden
melled tájékán
borul – derül itt
minden mi éledőben
zöldülne akár
csak a rügyek robba-
nása – szíved kalapál
ott a hajlatban
és nem tudhatod
a májust elérve tán
horgasztott fejjel
behúzott hassal
vagy felszegett nyakkal állsz
a napsütésben
esetleg árnyék
alatti földkupacon
ülsz – vakondoknyár?