Illyés Gyula: Fölszáll a köd

Tisztult a ködtől a vidék.
Új s új vadliba-ék
hívja szárnyalni a szemet;
tágítsuk együtt az eget!

Nem ejt az ég egy csepp esőt sem.
Patak és csermely hegytetőknek
olvadó havától dagad,
hoz le gyors karolásokat
föld felett, föld alatt –

Ügyel a csőszködésre rendelt
Nap a földre, hol minden tágul.
Egyet szólít hiába társul,
engem, a szív-fagyba zárt embert.