Faludi Ferenc: Szakácsének

A szakácsnak jól van dolga,
   Télen, nyáran könnyen él.
Úr a szakács és nem szolga,
   Mikor tetszik, akkor kél.
Mindjárt vannak udvarlói,
   Szép jó regvelt mondanak,
Hizelkednek szolgálói,
   Mosdóvizet hordanak.

Tiszta kötényt vesz magára,
   Hármas kés van oldalán,
Bécsi acél pántlikára
   Szépen függ a potrohán.
Hálósüveg van a fején,
   Uri módon teszi fel,
Kis rojtocska a tetején,
   A szakácsnak több nem kell.

A tüzét más rakogatja
   És ha több kell, más hord fát,
A nyársát is más forgatja,
   Ő csak fő gondjához lát.
Tehénhusa, kápostája,
   Jó korán a tűznél áll,
Az inassa néz hozzája,
   Ő még ásit és sétál.

Elővészi majorságát,
   Öl, vág benne, bontogat.
Turja, gyurja szin tésztáját,
   Belévalót válogat.
Elkészíti főzeményét,
   Egynehány tál étkeit,
Nyársra való süteményét,
   Számazza vendégjeit.

A vadaknak különbsége,
   Fenyős-, császármadárkák
Az ebédnek ékessége:
   Fogol, vadkan, fácánkák,
Tornyos, lapos tortátája,
   Pástétom és marcipán,
Mesterséges pogácsája
   Megvan nemes asztalán.

Megdicsirik szép ebédjét,
   Urak laknak, inas fal:
El nem hagyja hiv cselédjét,
   Maga ehel meg nem hal.
Jóizüen eszik-iszik,
   Mennyit gyomra, torka kér.
Naprul napra jobban hizik,
   Bőribe is alig fér.

Ebéd után szunnyadozik,
   Pipáz, kártyáz, eltréfál,
Hivalkodik, mulatozik,
   Ide s oda elsétál.
A szakácsnak igy van dolga,
   Jobb hivatalt nem talál.
Ur a szakács és nem szolga,
   Konyhájában kis király!