Tompa Mihály: Úrvacsorai ének
Idvességünk, váltságunk,
Jézus! hozzád kiáltunk:
Midőn a kegyelem asztalához lépünk,
Jövel, maradj mivélünk!
Nagy volt szüleink bűne,
De Atyád könyörüle;
És az örök halál tüzéből megváltott
Engesztelő halálod.
Ez a terített asztal
Bűneinkben vígasztal,
Hogy könyörülsz rajtunk s kegyelmed velünk lesz,
Ha bízunk érdemedhez.
Szent testednek jegyei
Annak itt a jelei,
Hogy csak az igazán megtérő találhat
Idvességet tenálad.
Vérednek kiömlése
Bűneink eltörlése;
Emlékeztess, midőn ajkunk a bort issza:
Légyen éltünk szent s tiszta!
Jézus! a te véred szent!
Légyen szívünk bűntől ment;
Mert örök életet veled az remélhet,
KI megveti a vétket.
Szent törvényed fáklyája
Világoljon pályánkra!
Mert e földi úton, tudjuk, el nem téved,
Ki híven követ téged.
Fogadjad azért kezünket
S magad vezérelj minket;
Mert a te utadon Istenünkhöz vezet
A hit, remény, szeretet.
Ha szemeink meglátnak
Jobbján te szent Atyádnak;
Ott a Szentlélekkel örök egyességben
Üdvözíts majd az égben!