Rónay György: Varjak

Még élek, s már jönnek a varjak,
húsomba bele-beletépnek,
vinnék víjjogva koncomat,
s löknének valami szemétre.

Véres gebém nyergébe mászom.
Coki, fakóm. Fogom a póznát,
verem a varjúfészkeket,
s visítanak fönn a fiókák.

Éj van. Szólnék: „Az is bolond,
ki életét szép célnek  adja.”
De nem. Főt hajtok s kocogok.
Legyen meg az Úr akaratja.