Puszta Sándor: Zsoltár rendkívüli
küldj ciklont rettenetét
szelet kavarj jégvihart
míg mondogatom keserű szájjal
nem így kellett volna –
míg zaklat s gyönyör hogy hibáztam
hogy híjával volt bennem a szeretet
míg mellém sompolyog bokámba mar a vád
rám ugat a bűntudat s torkon kap lelkiismeret
csak békét ne
enyhet ne futtass parázson
törj kerékbe karóba húzz
négyelj hóhérom légy zsarnokom
törj rám űzzél kényszeríts cibálj
mielőtt még elkényelmesedem
mielőtt meghal a jóság zsigeremben
mielőtt két kisfröccsért eladnálak Júdásod leszek
mielőtt legyintenék
mielőtt belenyugszom
mielőtt megkeserül számban a neved
mielőtt megfeketedik a fény a szívemben
/1950/