Reviczky Gyula: Margitnak

Ifjúságom idejérül
Álmodom ha látlak,

Bokra zöldül, tája kékül

Tavaszi virágnak.

 

Ó, az első kézszorítás!

Ó, az éber álmok!

Ó, e látszat, e nagyítás!...

Csak sírok utánok.

 

Mi hevített?... Felidézem:

Csupa semmiség volt,

Egy dal, egy virág a réten,

Egy madár, az égbolt,

 

Mire vágytam?... Menni véled

Egy-két fordulóra.

Mit reméltem?... Ha letéped,

Nékem jut a rózsa.

 

Több sugara volt a napnak

Akkor még e bolygón.

Ennyi üdvöt egyszer ad csak

Életünk ily olcsón.

 

Ahol járok, amit érzek.

Ó, be más, be más ma!

Csak szép lelked derűjének

Nem lett borulása.

 

Téged látlak-é vagy álom

Ez csupán?... megállok,

S elnézlek, mint őszi tájon

Kései virágot,

 

Hullt a rózsa, szállt az élet,

S mégis oly leányos

Mozdulatod, köszönésed…

Mint a régi bájos.

 

Ó, édes lány, álmadozzál!

Lehet áldmadoznod.

Te maradtál, aki voltál:

Fiatal és boldog.

 

/Megjelent 1889-ben/

szozattv


szozat a tiszta hang konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf