Tóth Eszter: Művelet, tercinákkal
I.
Tetőtől talpig makulátlan,
csinos, fiatal lány. Nem undok
a tömegben, vasalt ruhában,
hozzámszorulva, has és combok
langyával. Hogy egy „megbocsásson!”
nélkül nyomja úgy, mint a tankot
testét reám: ezért utálom!
Nyomul, persze! Hisz’ nemzedékek
óta három, vagy tizenhárom
test zsúfolódásába fészkelt,
közös vackon, s oly megszokottan,
hogy néki egy hátába ékelt
idegen könyök meg se kottyan,
mint az se, hogy lábamra gázol!
Szépítkezésben, divatokban
már képzett, ám a testhatárról
még nem próbál, – nem lenni mások
terhére, – elhúzódni! Bárhol
lapuljak, elhátrálva: számat
ellepi dós haj-omlatagja!
Dühöngök. Fogna most az átok:
e lány ízenként elrohadna!
II.
E lány ízenként elrohadna,
ha megfoganna most az átok.
Dühöngök. Dús haj-omlatagja
ellepi újra s újra számat,
lapuljak, elhátrálva, bárhol!
Ő nem próbál nem lenni mások
terhére! Nem a testhatárról
elhúzódni! Már divatokban
képzett. Ám, hogy lábamra gázol,
neki még éppúgy meg se kottyan,
mint a saját hátába ékelt
más-könyökre. Hisz’ megszokottan
zsúfolva közös vackon fészkelt
együtt három, vagy tizenhárom
testtel, már messzi nemzedékek
sorsa óta… Ezért utálom?
Persze, hogy nyomja, mint a tankot,
testét előre!
Megbocsásson.
Hozzámszorulva, has és combok
langyaival, vasalt ruhában,
a tömeg közepén, nem undok.
Tetőtől talpig makulátlan.
Tetőtől talpig makulátlan,
csinos, fiatal lány. Nem undok
a tömegben, vasalt ruhában,
hozzámszorulva, has és combok
langyával. Hogy egy „megbocsásson!”
nélkül nyomja úgy, mint a tankot
testét reám: ezért utálom!
Nyomul, persze! Hisz’ nemzedékek
óta három, vagy tizenhárom
test zsúfolódásába fészkelt,
közös vackon, s oly megszokottan,
hogy néki egy hátába ékelt
idegen könyök meg se kottyan,
mint az se, hogy lábamra gázol!
Szépítkezésben, divatokban
már képzett, ám a testhatárról
még nem próbál, – nem lenni mások
terhére, – elhúzódni! Bárhol
lapuljak, elhátrálva: számat
ellepi dós haj-omlatagja!
Dühöngök. Fogna most az átok:
e lány ízenként elrohadna!
II.
E lány ízenként elrohadna,
ha megfoganna most az átok.
Dühöngök. Dús haj-omlatagja
ellepi újra s újra számat,
lapuljak, elhátrálva, bárhol!
Ő nem próbál nem lenni mások
terhére! Nem a testhatárról
elhúzódni! Már divatokban
képzett. Ám, hogy lábamra gázol,
neki még éppúgy meg se kottyan,
mint a saját hátába ékelt
más-könyökre. Hisz’ megszokottan
zsúfolva közös vackon fészkelt
együtt három, vagy tizenhárom
testtel, már messzi nemzedékek
sorsa óta… Ezért utálom?
Persze, hogy nyomja, mint a tankot,
testét előre!
Megbocsásson.
Hozzámszorulva, has és combok
langyaival, vasalt ruhában,
a tömeg közepén, nem undok.
Tetőtől talpig makulátlan.