Szilágyi Ákos: Zsoltárocska

Én, kicsiny tetve az Úrnak,
ringva e rózsalevélen,
íme, imára kulcsolom apró lábaim,
állkapcsaim levélre ejtem,
s őhozzá fohászkodom.
Nagy az Úr rózsalugasa,
s minden pillantása egy-egy rózsalevél,
ha őrá tekintek rózsaként lebegek.

Íme e levél az én imaszőnyegem,
saruim lerúgom, s térdelek benne.
Rózsaszín beleim sírdogálnak,
torkom rózsája panaszra nyílik:

Törd le Uram a mohó tetveket,
kergesd el őket az én levelemről,
fújd el a telhetetleneket innen,
s én hozzád zabálom át magam.

Vajha szárnyakkal élnék én is,
mint a madarak, s röpködhetnék
rózsalevélről rózsalevélre.

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf