Weöres Sándor: Ámor mondja
szeretők: úgy kapnak hogy adnak, s úgy adnak
hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem
lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsák-
mányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebez-
nek. Egymás iránit féktelen szomjukban tulaj-
donképpen vágytalanok: hiszen karjukban tart-
ják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakod-
nak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés,
könnyük ékesség, hargjuk szerelem. Boldog,
aki az élet minden állapotában ugyanúgy küzd,
sért, haragszik, mint az első egyesülésben: foly-
ton a bizalom perceit éli, az ős-örök Aranykort
– mondja Ámor.