Babits Mihály: Szerenád
zeng a szél a nádon –
édes, álmaid között
halld a szerenádom:
ima rád e szerenád,
tested titkos templomát
dallal így imádom.
Elefántcsont palota
boltozatos melled,
kettős márványoszlopa
nyugszik egymás mellett,
fejed fenn a vánkoson
tornya, melyen átoson
lágy tömjénlehellet.
Érted, édes, messzirül
jöttem a vasúton,
hó közül és bérc mögül
sáron, havas úton,
nyáron át és télen át,
nádon át és ércen át,
szálltam a vasúton.
Cirpel most az őszike
szeles őszidőben,
felijed az őzike
távol az erdőben,
béka zenél, zúg a sás,
hosszú volt a bujdosás
teljes esztendőben.
Béka zenél, zúg a sás,
szél kel az erdőn át,
szomorú a bujdosás
ezer esztendőn át,
ezer évig élek én
s mindig, mindig sírok én
az egész időn át.