Fülöp Áron: Orbán Balázs sírjánál
Lépten leskődik, hogy utunkat állja.
Az örök éjfél mindnyájunkra vár,
Hogy ránk boruljon fekete homálya.
A könny patakja ömlik szakadatlan,
Hogy a sír keble kiapadhatatlan.
Ámde fölszárad a könnyek patakja,
Ahol most állunk, ilyen sír felett -
Ki egész éltét nemzetének adta,
A halálon is győzelmeskedett!
Ő, a dicső, itt nincsen eltemetve,
Ott él örökké a székely szívekbe'!
Te, a Hargita zúgó fenyvese,
Ti, a Küküllők, az Olt habjai,
Szép szülőföldjét mennyire szerette,
Ti lesztek mindig élő tanúi!
S ti, akik fönn a hadak útján laktok,
Köztetek néki méltó helyet adtok!
- A késő utód majd eljön ide
S nem könnyet ejt, de mond egy hő imát
Hogy áldja meg az ég s föld Istene
Ily hű fiakkal a szegény hazát!
- Pihenj nyugodtan, jó Orbán Balázs.
A te sírhalmod - a föltámadás!
/1911/