Komjáthy Jenő: Euthanázia
Ragyogó, gúnyos semmiségek,
Suhanjatok el nyomtalan!
Rajongó szívem egyet áhit:
Meghalni boldogan!
Rohanjatok, ti pásztorórák!
Tiszavirág kéj, fürge nóták,
Csak muljatok, csak muljatok!
S ti néma, hosszu, zordon árnyak,
Szivembe nyuljatok!
Dobjátok ki a léha kedvet!
Te vérgyönyör s ti vak szerelmek
A tüzre mind, a tüzre mind!
Lelkemnek itt már szűk a pálya,
Csak fölfelé tekint.
Feledve minden földiséget,
Egy gondolatnak lángja éget,
Hatalmas vágya megrohan:
Az üdvözítő kínok árán
Meghalni boldogan!
Óh mondhatatlan lesz, mit érez,
Ha tisztamélyü kútfejéhez
E szellem majdan visszatér!
Dicső halál! ha üt az óra,
Jövel majd fiadér'!
Jövel, jövel, rajongva várlak,
Hogy titkaid honába szálljak,
El nem riaszt már semmi vész!
S merészen, gyorsan, szent erővel
Ragad egy égi kéz.
Ragadj, ragadj dicső egedbe,
Szépségeit hogy lelkesedve
Kutassam és daloljam én!
Lelkem csak lelked szomjuhozza,
Világok üdve, fény!
Repülve mindig magasabban
Itthagyom az omló salakban
A földi vágyat, földi kínt;
A mindenségnek napja süt rám,
Szellője meglegyint.
S repülve mindig sebesebben,
Fürdöm a zajló fényelemben,
Óh mérhetetlen gyönyörök!
Meglátom arcod, titkos Isten,
Fönséges és örök!
S mit hasztalan kutattam én lenn,
Egyszerre mind előmbe lebben,
Föltárod, oh dicső halál!
Igazság, látom szűzi arcod,
Ölellek, ideál!
Igy akarok meghalni bátran!
Enyém lesz, mit e zabolátlan,
E nagyralátó szív kiván;
Nem lészen veszteség a nemlét,
Hanem boldog hiány.
Igy akarok meghalni tisztán!
Áttörni sírom sűrű titkán
Láng lelkem már repül, rohan!
Eldobni létem tört alakját,
Meghalni boldogan!
Igy akarok meghalni büszkén.
Lobogva töltött élet üszkén
Elégni gyorsan, könnyedén!
Nem siratom, mi összeomlott,
Örökké élek én!
Elégek én ragyogva fényben,
Szétáradok az összeségben,
Magamat égbe ragadom,
Az ősi honba visszatérek
Tisztán és szabadon.
/1890/
