Arany János: Ének a pesti ligetről

Kimentem a ligetbe újra
   Hosszacska távollét után,
Hogy lássam: fűve, berke, útja
   Minő hatással lesz reám.
Annak találtam most is, ami,
   /Régóta búvom, s eleget/,
Úgy összeillünk párosan mi:
   Kopott ember, kopott liget.
Már útja is /kettő viszen ki/
   Zilált kedélyhez jól talál:
Az árnyasabbat sok nép döngi,
   És bűzös mint a döghalál;
A másik szép, de hő sugáru,
   Oldalt paloták és -- romok,
Kevély, nagy boltokban zsibáru,
   S dűl Rákosról be a homok.
Ki a korral szeret haladni,
   Vasútra váltja fel magát,
S örül, ha van hely felakadni
   S úgy lógni ott, mint egy kabát.
De én rozzant szekérre űlök
   Tized magammal /a baki
Trónt nem igénylem/ -- és repűlök
   Hogy a velőmet rázza ki.
Ott, a kapun kivűl, leszállunk,
   Illet szerénység mindenütt, --
Szerencse, ha -- míg bétalálunk --
   Egy fényes hintó el nem üt.
Benn, összevissza, minden sarkon
   Kintorna, koldus, bűn, nyomor;
S hogy örömünk teljék a parkon:
   Jó legyen a fül, szív, gyomor!
És mégis, a liget nekem szép,
   Valahogy a lelkemhe’ szól,
Ha elbolyongok félre, messzébb
   A köznép tolongásitól;



/Nem az egy-ingre vetkezettet
   Értvén csupán e név alatt:
Köz nép az is, mely toilettet
   Fitogtatván, körben halad./
Szabadság -- és hogy biztos szárazt
   Érzek, hat így rám; hogy e kis
Ligetből /bár maga kifáraszt/
   Mehetnék a Tiszáig is!...
Keletre, mint a berki szellő,
   Mely a lombok közt rést talál...
Keletre, mint az égi felhő,
   Mely ott egy kedves sírra száll.
Szabadság -- amelynek nevében
   Tűröm, ha víg pünkösdi nép
A "rendet" elnyomtatja szépen,
   S le is fekszik, ha fűre lép;
Hogy itt nincs tábla, tilalomfa,
   Vagy ördög hajt rá, ha van is;
Hajrá, fiúk!... ifjú koromba’
   Úgy tettem volna magam is.
Laptával ott kemény »bolhákat«
   Oszt és kap egy sereg diák:
Itt »cica-játékot« találgat
   És bámul e német világ;
Azt gondolom: a liba-pázsit,
   Már nézem is: hol a ludak?
S a tó körűl a kép vonásit
   Bevégzi néhány hattyu-nyak.
Egyszóval, én e ligetecskét
   Így is, ahogy van, szeretem;
Örömmel töltöm itt az estét,
   Egész majorság ez nekem,
/Más nincs is a kerek világon./
   Itt látom az év szakaszát,
Mikor hajt rügy, levél az ágon,
   Mikor pendítik a kaszát.
Az ég itt nem pár négyszeg ölnyi:
   Holnapra könnyű az időt
Nagy-biztosan megjövendölni,
   /Emlékszem, egyszer már betölt./

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo