Pósa Lajos: A nagy temető

Mikor elcsöndesül az élet
Álomhozó, napoltó alkonyon:
Hullámdalát a vén Dunának
Elandalodva hallgatom.
Miért zúg oly szomorúan?
Miért is olyan mormoló?
Talán a sok elvonult viharnak,
Tán a sokat küzdött magyarnak
Örök siralmát sírja a folyó?


Hol annyi sír, mint itt minálunk?
Sírt hordoz itt, hegy, völgy, erdő, mező!
E vér-, e könnyáztatta ország
Egy óriás nagy temető.
Valami mély, hosszú sóhajtás
Száll át a csöndes éjszakán,
Ják levelén, ringó kalászon,
Bérc tetején, tar pusztaságon…
Az a sok sír sóhajtozik talán!


Ha jártok a domboldalon, hol
Vadrózsa nyitja bársony szirmait;
S rátok mosolyog virágszemével
A rét, berek, liget, csalit:
Reményt fakasszanak s jövendőt
Szülőföldünk virágai…
Tudjátok-e: mik e virágok?
Élet… szabadság… édes álmok:
A porladó ősöknek álmai 

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf