Kiss Benedek: Újév után
Eget feszítenek ki fölém
a vadlibák.
a vadlibák.
Északi szél iramlik. Zendül
a tó s a nád.
a tó s a nád.
Fehér hullámszegélyen villan
egy hangulat.
egy hangulat.
Vagy gondolat? Mindegy. Sötétlik
már víz alatt.
már víz alatt.
Borzongás. Vadlibák húzása.
A strand üres.
Kószálsz matató kézzel, akár
egy ószeres.
egy ószeres.
Mint ószeres, ki matat, keres –
mit is keres?
mit is keres?
Nyarat? Egy lány arcát? Hisz lángolt,
mi most deres.
mi most deres.
Északi szél borzongat, s nincs lány
csak tél, öreg!
csak tél, öreg!
Gombold magadra, mint a bundát,
éveidet!
éveidet!
Melegítsen a harminc… Mindjárt
negyven telik!
negyven telik!
De én, mint kitett csecsemő, csak
didergek itt.
didergek itt.
Hol vagytok, ti harminckilenc
dicső vagány?
dicső vagány?
Egy sincs… Megszöktek. Tényleg most
születtem tán?!
születtem tán?!