Szender Béla: A tél
A tél sem sokáig vár
Minden fehér díszben van már.
Maga mögött hagyva az őszt
Tarol már virágok közt.
Minden fehér díszben van már.
Maga mögött hagyva az őszt
Tarol már virágok közt.
Meztelenre vetkőzteti a fákat
S fehérre meszeli csontváz águkat.
Kik megszabdalt testüket meresztik az égnek,
Segítséget, könyörületet kérnek.
S fehérre meszeli csontváz águkat.
Kik megszabdalt testüket meresztik az égnek,
Segítséget, könyörületet kérnek.
De nincs kegyelem! Csonka testükön
Még a jeges szél is zúgva nyargal keresztül
És ők csak állnak tovább mereven
Földbe gyökeresedett lábbal sápadtan és fehéren
Még a jeges szél is zúgva nyargal keresztül
És ők csak állnak tovább mereven
Földbe gyökeresedett lábbal sápadtan és fehéren
Türésükre csak az a felelet,
Hogy nem soká jön már a kikelet!
Hogy nem soká jön már a kikelet!