Tóth Béla: A magyarok istenéhez
Nézd, a ripők gunyolódva
Nyelvit öltve emleget:
Kitréfálják, kikaczagják,
Becsmérelik nevedet.
Nyelvit öltve emleget:
Kitréfálják, kikaczagják,
Becsmérelik nevedet.
Mert elhagytad fiaidat
(Te tudod mért tetted azt),
Létedet is megtagadja
És gunyt szór reád a gaz.
(Te tudod mért tetted azt),
Létedet is megtagadja
És gunyt szór reád a gaz.
Mintha gyermekmese lennél,
Ugy emleget a pribék,
Együgyünek mondják már azt,
A ki benned hinne még.
Ugy emleget a pribék,
Együgyünek mondják már azt,
A ki benned hinne még.
A történet gyakran látott,
De nem az ő szemeik,
S ezek itt csak abban hisznek,
Kinek kezét érezik.
De nem az ő szemeik,
S ezek itt csak abban hisznek,
Kinek kezét érezik.
És nevetnek neved fölött
Kaczagással s gunytele;
- Oh mutasd meg nekik, hogy élsz
MAGYAROKNAK ISTENE!
Kaczagással s gunytele;
- Oh mutasd meg nekik, hogy élsz
MAGYAROKNAK ISTENE!
/1863/