Gazduram decemberben!

/ A költők hóba írt versnyomai…/

Gazduram

Mostanában Csoóri Sándor verseket olvasok,
nézem ahogy tornázik a betűben a gondolat,
látom ahogy az angyalok a fénybe sírva
hintáztatják a szivárványhátú hintalovat.

Mostanában Prágában voltunk, a Gyerekektől
kaptuk nem kis áron az utat,
néztem ahogy Isten ködkezébe fogja
a templom tornyának füleit, mint nyulat.

Mostanában várom versedet, de a monitor
üres mezején nem látom lélek lábnyomod,
remélem fájó lelkeddel az ég istállófalához
a benned lévő kisfiút nem nyomod.

Mostanában Csoóri Sándor verseket olvasok,
a templomban presbiteri választásra készülők,
mostanában...hogy ne pörgesse a kibírhatatlan csendet
tovább...egy elgurult buszkerékre ülök.

Szentjánosi Csaba (2011.11.11)

 Gazduram

vasalatlan… élek…

művészetek palotája, maga a lélek,

ez az élet, tehát nem várom a végét,

s nem gondolkodom a hosszán

fészkelődöm,

kérlek, hogy beszélj hozzám…

odahajolni…,

érted ezt gazduram, amit sejtet?

egy visszahozott zászlót simogatni,

ölelés boldog prédája lenni,

megbékült szíved szépségébe tenni

a percet.

várni úgy, hogy van mit,

nem többet, nem kevesebbet, csak annyit…

ahol neked segít a keret…

megélni legbelül az együttléteket,

és csodálni mindazt, ami szép lett,

mondd, ezt lehet? ez védhet?

tolakodni kell? - nem lehet, hogy megtalálnak?

kirakat kell minden vágynak?

mondd barátom, bölcsességed, csended segít,

mikor verseiddel nem az i-re teszed a pontot,

hanem a pont alá írod az i-t?

szeretnék hinni – leginkább magamban,

mert ez így pont annyira jó,

mint marcipán nélkül a Mozart golyó.

és igen, szeretnék megbocsájtani – leginkább magamnak

szeretném az értelmét találni a kimondott szavaknak,

és kellene találkozás, én ott Nálad, Te nálam itt,

levetkőzve az élet kényszerűségeit

Jóna Dávid (2011-11-17)

Gazduram

Igen értem,
mikor a Nap, arcát
meglátja egy lékben,
hiába, hogy egy földrész nyomja,
a szemhéj-jegét felborítja
a fóka. 
Az ölelés sohasem késő,
tudja ezt a szobrász,
mikor kezében a véső,
s életre kell 
a szobor karja,
ahogy kőkezét 
önmagából kibújva tartja. 

Igen értem,
milyen meztelenül futni,
ha eldobtam vértem,
s végül lepihenni
egy forró ágyba,
ahol az este
nem borít gyászba.

Amikor nem rohamkocsi
a fejedben a gondolat,
hogy hogy közelítsd meg
a feléd rúgó lovat,
amikor az éj szövetében
a gombostű csillagfejek,
nem szúrnak ki veled,

amikor megtanulsz ázni,
mint szikla a parton,
ahogy beleül a ringó csónakba
az alkony.

Szentjánosi Csaba 2011.11.17

Gazduram

tesztelem – belső fedélzet mesterem,

negyedre meghallanám, félre érteném,

magamhoz mérten – magamhoz mértem én.

Megtanulni ázni…, megmagyarázni… ami éget

a sorsszerűséget, a törvényszerűséget,

a jelenetből már csak a balkon a régi,

de tényleg minek is mérni?

feladatok – jelzálog alatti élet,

sokunknak ez már a szint alatti szint,

állandó támadás alatt vagyok,

mint a forint…

nem akarom elhinni…

ez olyan, mint amikor rájön a klérus,

hogy valójában palesztin volt Jézus,

s ott állsz, hogy hol rontottad el, hol a hiba?

zárójelben állsz, kezedben Biblia.

Jóna Dávid 2011.11.24.

Gazduram

"zárójelben állsz, kezedben Biblia"
életünk könyvét Isten fiának kell nyitnia,
ahol meglátom, hogy Te vagy költő-Testvérem,
s akármilyen magas is az árfolyam,
Veled a Nap arany-forintját elérem,

bár tudom ma még az "Isten fizesse meg" nem elég,
a sok szeméttől a gyufa is leég,
hamis megbocsátásban: megbocsájtják hitelem,
s emberi jogomat életem-házán,
csak jelzálogként vihetem.

"s ott állsz, hogy hol rontottad el, hol a hiba?" 
....legalább karácsonyi asztalunkon
            nem pöffeszkedik majd a liba.....

Szentjánosi Csaba 2011.11.25.