Rakovszky József: Hóhulláskor
leszáll a dér, lehull a hó.
Örök tavasz örök meséje;
tudom kicsim, ez volna jó.
Jövünk, megyünk az elmúlásban
ezer leány, ezer legény,
s dalolva bízunk még a mában
szerelmes álmok éjjelén.
Tavaszra nyár, a nyárra ősz jön,
az ősz a tél ölébe hull,
s minden múlás, hogy tündököljön,
a sírokon virág virul.
Holnap tán más ölébe hajtod
mámortól ittas, szép fejed,
vagy én felejtem édes arcod,
hogy másban leljem lényedet.
De egyszer minden újra ébred.
Tudd meg kicsim, a lét örök!
A május esték visszatérnek,
s dalolva érted eljövök.
/Budapest, 1952/
