Bíró András: Mária vallomásai

Harmadik vallomás: A gyermek születése

Vérem
    szökell, mint tavaszi patak
megáradt vize, ha a sziklákon
bukdácsolva, a zöldes mélybe hull!

Csontom
       ropog, az inam megfeszül
és verejtéktől csapzott hajamat
messziről hajtott szelek simítják…

Ó, kínok kacagós kínja!
               Anyák
daloló, síró fájdalma!
            Vájjad,
vájjad karmaid belém s te gyönge
gyermek, mielőbb világra jöjjél!

Zúgó, dübörgő hegyek rohannak,
városok futnak agyamon át és
sikoltó dárdák hegye nyilaldos
belém!
    S érette kell ezt elviselnem…

És bágyadok!
        Az erőm elfutó
vitorlását a kínom feszíti.
És szédülök!
        Nagy, kitátott szájú
örvények csapnak arcomba s zöldes,
bűzös ölükbe kapnak s kavargó,
bő szoknyájukba csavarnak…
                Vörös
pufókás árnyak kapnak hajamba
s húznak a mélység puha sátrába,
ahol vad zene ritmusát hallom…

Jaj,
      kínok repesztik testem!
                    Zsibbadós
párnák zuhognak rám s elfeketül
előttem minden, jaj, elfeketül!
– – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – –
– – – – – – – –
– – – –
– –
Furcsatáncú víziók keringnek
előttem… Vagy talán e látomás
a múltamnak a visszfénye csupán?

Lassan feloszlok fásult zsibbadásom.
– – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – –
A gyermek, már karomon gőgicsél.

A gyermek, aki azért született,
hogy értelme legyen életünknek:
értelme az anya életének
s az apáénak, akit serényebb,
frissebb munkára ösztökél e kis
jövevény.
        A holt, öncélú árnyak
semmivé foszolnak, ha majd a kis
fodrozó ajkak azt mondják: „Anya!”
Csak sírj te gyermek, sírj! Az életünk
most nőtt meg büszke, héttornyú várrá
s a várban te vagy fényünk, örömünk!

S mi lesz, ha megnő? Jaj, mi lesz?
Hajnalok láza viszi lábait.
Nem, nem! Elég!
            A gyermekem azt nem
adom soha! Ne tudjon róla a
világ!
         Jó meleg ruhát adok rá
s ha majd az apja elég pénzt keres,
selyem- és bársonyruhákba járatom,
nem engedve a durva emberek
közé!
         Istenem, ki hallasz engem,
fiatal anyát rimánkodni a
drága gyermekért, vedd el tőlem e
féltést, mi kínoz!
            De érts meg engem:
nem akarom, nem, odaadni őt
s még akkor sem, ha Királynak viszik! 

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf