Bíró András: Mária vallomásai

Harmadik vallomás: A gyermek születése

Vérem
    szökell, mint tavaszi patak
megáradt vize, ha a sziklákon
bukdácsolva, a zöldes mélybe hull!

Csontom
       ropog, az inam megfeszül
és verejtéktől csapzott hajamat
messziről hajtott szelek simítják…

Ó, kínok kacagós kínja!
               Anyák
daloló, síró fájdalma!
            Vájjad,
vájjad karmaid belém s te gyönge
gyermek, mielőbb világra jöjjél!

Zúgó, dübörgő hegyek rohannak,
városok futnak agyamon át és
sikoltó dárdák hegye nyilaldos
belém!
    S érette kell ezt elviselnem…

És bágyadok!
        Az erőm elfutó
vitorlását a kínom feszíti.
És szédülök!
        Nagy, kitátott szájú
örvények csapnak arcomba s zöldes,
bűzös ölükbe kapnak s kavargó,
bő szoknyájukba csavarnak…
                Vörös
pufókás árnyak kapnak hajamba
s húznak a mélység puha sátrába,
ahol vad zene ritmusát hallom…

Jaj,
      kínok repesztik testem!
                    Zsibbadós
párnák zuhognak rám s elfeketül
előttem minden, jaj, elfeketül!
– – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – –
– – – – – – – –
– – – –
– –
Furcsatáncú víziók keringnek
előttem… Vagy talán e látomás
a múltamnak a visszfénye csupán?

Lassan feloszlok fásult zsibbadásom.
– – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – –
A gyermek, már karomon gőgicsél.

A gyermek, aki azért született,
hogy értelme legyen életünknek:
értelme az anya életének
s az apáénak, akit serényebb,
frissebb munkára ösztökél e kis
jövevény.
        A holt, öncélú árnyak
semmivé foszolnak, ha majd a kis
fodrozó ajkak azt mondják: „Anya!”
Csak sírj te gyermek, sírj! Az életünk
most nőtt meg büszke, héttornyú várrá
s a várban te vagy fényünk, örömünk!

S mi lesz, ha megnő? Jaj, mi lesz?
Hajnalok láza viszi lábait.
Nem, nem! Elég!
            A gyermekem azt nem
adom soha! Ne tudjon róla a
világ!
         Jó meleg ruhát adok rá
s ha majd az apja elég pénzt keres,
selyem- és bársonyruhákba járatom,
nem engedve a durva emberek
közé!
         Istenem, ki hallasz engem,
fiatal anyát rimánkodni a
drága gyermekért, vedd el tőlem e
féltést, mi kínoz!
            De érts meg engem:
nem akarom, nem, odaadni őt
s még akkor sem, ha Királynak viszik! 

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo