Bágyoni Szabó István: Szent László palástja
avagy: a Tordai Hasadéktól a Budai Hegyekig
Lászlóffy Aladárnak egy elszalasztott beszélgetés helyett
Lehet hogy ez az utolsó kiáltás
Talán most hull első sátrunk össze
Mit a Poros Út a futó málhás
Hagyott reánk e történelmi őszre.
Lehet épp e hétvégen fosztják ki
László szentünk meghasadt palástját
Kőpénz-aprónk épp most sorsolják ki
Zsebéhünknek mit a huzat átjárt.
Mi lennénk a végső szemtanúi
A vonaglásnak hogy ki meddig ér el?
Szó ha szól mit nem lehet tanulni
Más anyától más tejjel s igével?
Az a más kit hónaljunkban vélünk
Hozzánk nőni s táplálni ön-vérrel
Míg Európa sírkövére hullunk
Húsunk hűlő rostjáig sem ér el.
Néma szájjal nem lehetsz csak vesztes
Ki önmagánál eggyel többet vesztett
S mert a föld ma mostoha s nem szülő:
Befödi az utolsó keresztet.
Lehet ez az utolsó kiáltás
A vég előtt hisz sátrunk rezzen össze
Mondatunkat rázza egy Isten-káromlás
Kapaszkodunk történelmi őszbe.
