Friedrich Klára: Virrasztás kutyákkal

Kutyák szeméből visszanéz a bánat
a magány, a hideg és a fájdalom
ülünk némán a téli éjszakában
lelkünkre fagy az „el nem mondhatom”


Te máshol jársz most és máshol jár a gazda
cseppkőként nő a sunyi félelem
rámkövesül a hazugságok szennye
a rágalom, a sajgó sérelem


De a folyó a mélyben tovább folyik
és tovább lélegzik a lélek
őrzök magamban vigasztaló titokként
nyárestéket és tücsökzenéket

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf