Bíró András: Dávid és Góliát

/részlet/



I.


Siheder volt az Úr még, fiatal,
pohárszékében tengernyi ital,
a mulatozást sem vetette meg;
Gyakran találtak rá úgy reggelek,
amint kókadtan kezére hajolt,
árasztva nehéz mámor-illatot.


Mondom, az Úr még legjobb kedvibe
itta borát és háza elibe
csődített fényes angyalsereget,
hogy véle nyűjje el a perceket.


Néhány röpke perc néki semmi volt,
míg a Földre tán ezer év hajolt.


És történt egyszer, – amint emelé
az Úr poharát a sereg fölé, –
emelintésbe kilöttyent a bor
s a Földre hullott le az alkohol.
Levegőt érve egy falu felett
sokezer cseppje szétfolyt, szétesett
és a mezőkön részeg pára szállt,
árokba döntve a kaszás halált.


Az angyalsereg elébb kuncogott,
majd Földet-verő énekbe fogott:
– Erről ezredek múltán is beszéd–
téma lesz, hogy az Úr a szent szeszét
kilöttyintette s az a Földre szállt,
megrészegítvén sok emberfiát!

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf