Áprily Lajos: Búcsú a havastól

- Málnásy Károlynénak -
 
Galambfehér volt, nyolcvan éves,
sejtette már a végtelent,
s öreg legény a kedveséhez,
halál előtt búcsúzni ment.
 
S ahol a csillogó igézet
erdőhomályban elborul,
fiákeréből visszanézett
Herepei professzor úr.
 
S mikor a szőke sziklavölgyre
viola hullám érkezett,
búcsú-kalappal üdvözölte
az alkonyuló bérceket.
 
A völgyből felkúszott csörögve
egy régi hang: a csermelyé,
és azt csörögte: "mindörökre
tenger felé - tenger felé..."
 
Valahol angelus-harangot
szólaltatott az este lenn,
s az Őrhegy alján köd borongott,
olyan köd - mint a tengeren.
 
A szürkületben fájva pengett
a sarjúról egy halk kasza,
a fák felett sírás kerengett:
"A gyurgyalag... Indul haza."
 
Bukó korongon máglyaszín gyúlt,
nagy szív, amelyre vér tolul -
s indult a ló és halni indult
Herepei professzor úr...

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo