Rakovszky József: Véremben hordom
Véremben hordom azt, mi fáj,
azért oly bús a létem.
Szeretni engem nem muszáj
e nagy istenverésben.
De Isten azt ver, kit szeret,
a próbát az megállja!
S a perc, ha majd elérkezett,
a győztesé a pálma.
Csak hagyjon el barát, rokon,
csak tépje tüske testem,
azért is feltápászkodom,
ha százszor is elestem!
Ezernyi bántás közt viszem
keresztem a csúcsra,
hol fényes Nap fon szelíden
babért a homlokomra!
Pilis, 1965.